Humeroscapularis osteoarthritis, Legfrissebb kongresszusok
A vállízület adhaesiv capsulitise a váll fájdalmával és jelentős mozgásbeszűkülésével járó kórkép.
Betegség lefolyása: Az adhaesiv capsulitis, ismertebb nevén befagyott váll szindróma a vállízület jelentős mozgásterjedelem-beszűkülésével és fájdalommal járó, polietiológiájú kórkép. Számos kórképben a befagyott váll előfordulását magasabbnak találták, mint normális populációban, ezek közül az egyik legjelentősebb a cukorbetegség.
Befagyott váll szindróma gyűjtőfogalom, mely humeroscapularis osteoarthritis etiológiájú és pathológiai elváltozásokon alapuló degenerativ kórkép, mely fájdalom mellett a vállizületi struktúrák mozgásainak beszűküléséhez vezet.
Viszonylag rövid idő alatt a váll aktív és passzív mozgásai is koncentrikusan beszűkülnek.
Az elváltozások között domináns a vállizületi synovitis. Periarthirits humeroscapularis részét képezi, mely a vállizületet alkotó struktúrák degenerativ és traumás károsodása.
A humerusfejet az ízvápában tartó rotátorköpeny négy izom közös inas lemeze. A betegség a kezdeti fájdalomtól egészen az inszakadás következétben kialakuló abduktiós képtelenségig tart.
Gyakran légzéssel vagy testhelyzettel változó, mély, esetenként szaggató, a sternum alsó része irányába kifejezett, epigastrialis csúcspontú fájdalom. A pericardium diaphragmaticus érintettsége a bal váll irányába sugározhat. Aortából kiinduló fájdalom. Az aortadissectio okozta fájdalom hirtelen kezdetű, szaggató, tépő jellegű, a retrosternalis régióból kiinduló, és a gerincoszlop irányába sugárzik.
A befagyott váll szindrómának nincs konkrét kóroka, több faktor külön vagy együttes jelenléte prediszponálja a betegség kialakulását. Gyakori és közös faktor a bármilyen ok miatti izomzat-inaktivitás, a váll átmeneti rögzítése, mozgásának teljes szüneteltetése.
Ezen gyakori okok többnyire valamilyen balesettel, sérüléssel hozhatók összefüggésbe, vagyis közvetetten a trauma a kórkép kialakulásának fontos faktora, ennek ellenére a betegek többségének kórtörténetében nem szerepel jelentős trauma.
További fontos etiológia tényezőként szerepelnek a humeroscapularis osteoarthritis, valamint a zsíranyagcsere-zavarok. Az esetek egy részében a fájdalom és a mozgáskorlátozottság fokozatosan, spontán szűnik. Más esetekben a fájdalom és az immobilitás miatt kialakult izomzsugorodás továbbra is fennállhat.
Differenciál diagnózis : Algodystrophia,Discopathia cervicalis,Köszvény,Seronegativ arthritis,Arthrosis, Rotator köpeny syndroma,Váll-bursitis Amennyiben konzervatív kezelésre fizikoterápia, szteroid és nemszteroid gyulladáscsökkentés 3 hónap alatt sem javul a beteg állapota, műtét indokolt.
A műtét eredményessége jó, kb.
